Pár nappal ezelőtt 8 éves fiammal igyekeztünk haza a hetente esedékes nagybevásárlásból késő délután a Kondor Béla sétányon. A séta ideje alatt énekeltünk beszélgetünk és elnyaltunk a nagy hőségben egy-egy fagylaltot. Majd hirtelen egy autó hajtott ki sietve a Kondor Béla Művelődési Ház elől amely majdnem mindkettőnket elgázolt. Csak a szerencsén múlott az, hogy a sétánkból nem lett tragédia és idejében ki tudtunk térni a száguldozó gépkocsi elől.
Az alábbi kis cikkben megpróbálom feleleveníteni a Havanna lakótelep történetét és a mostani jövőjét, legalábbis a tervezetett jövőjét.
Kezdetben 1916-ban Lipták Pál gyárai közvetlen szomszédságában kezdett felépülni, 1921-re a gyár bizonyos részeit szükséglakásokká alakították át, amely elég szerény körülmények között élő menekülteknek adott otthont. Az így létrehozott telepet Állami lakótelepnek keresztelték el. A nem túl fantázia dús elnevezés a szocializmus korszakában is fennmaradt, ennek oka az, hogy egyik szeretett vezér sem akarta a nevét adni ennek a területnek.
A hetvenes években forduló pont következett, 1977-re eltüntették az addigi Állami lakótelepet és helyére felépítették a Havannát, amely az akkori kommunista testvérünk Kuba fővárosának nevét kapta.
A lakótelep persze ma már összehasonlíthatatlan kezdeti önmagával. Ennek oka az elmúlt 3 évtized, és a rendszerváltás, valamint leginkább a gyarapodó összeszokott közösség, mely együtt építi a szebb jövőt. Egyedül a szürke szocreál épületetek idézik a 70-es évek korszakát.
Itt a nyár, nagy a hőség, az ember csak arra vár, hogy lehűtse magát valahol. Ebből a megfontolásból kiindulva indultam el én is a Park uszoda irányába vasárnap reggel. Már egy jó ideje nem jártam arra felé, elég klórosnak tartottam a vizet, (bár lehet, én vagyok túl finnyás és a szemem a gyenge). Ennek ellenére, az árak viszonylag elfogadhatóak, és pár hideg sör után a gyerek zsivaj sem különösebben zavarja a látogatót. Csúszda lehetőségbe viszont elég gyengén áll a kerület, nem egy Aquaworld, semmi élmény, semmi gyógy, de úgy látszik, nekünk ennyi jár. Kifeküdve elgondolkodtam miért nincs a kerületbe több strand, vagy uszoda? A kispestit meg az újhegyit tudom még a közelbe és ennyi. Kizárásos alapon is marad a Bókay kert. Azért kár, szerintem lenne benne business ha valaki nyitna egy gyógyfürdőt a környéken, jöhetnea 4. konkurencia, (persze ahhoz előbb gyógy víz is kell). Igaz, nem ez a legfontosabb probléma kerületünk életébe, de én egy kis szökőkúttal, vagy a belvároshoz és Győrhöz hasonlóan intelligens szökőkutakkal is megelégednék elsőre, az legalább mindenkinek ingyen van, és biztosítva lenne egy hűs sziget annak, aki lemegy az utcára ekkora forróságban.
Gyermekeimet egyedül nevelő édesanyaként minden nyáron, de már az évszak közeletével felmerül bennem a kérdés, hogy mivel kössem le csemetéim felesleges energiáit míg én a munkahelyemen vagyok. Rengeteg tábor kínál említésre méltó lehetőségeket.
Véleményem szerint a jó táborozás legalább annyira fontos, mint az iskolaválasztás. Ugyanis az unatkozó gyerekek rendkívül veszélyesek, mivel elfoglaltság hiányában elkezdik rombolni önmagukat és környezetüket , éppen ezért elengedhetetlen, hogy olyan élménydús programokkal kössük le az energiájukat, amitől többé vállhatnak.
A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének szervezésében két autóbusznyi Havannatelepi lakos tett egész napos buszkirándulást a Bács-Kiskun megyei tanyavilágba 2010. július 3-án.
A havannatelepiek számára már korábban sem volt ismeretlen a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének (MTÉE) munkássága, hiszen az Egyesület közreműködésével a lakótelepen jött létre az első Tanyasi Áruk Boltja.
Nap, mint nap járok a 136os busz végállomására Kőbánya-Kispest páratlan pályaudvarára, hogy reggel onnan induljak dolgozni. Elszomorít az a tény, hogy mindenki, aki a világ más tájairól, ellátogat Budapestre, Ferihegy után a Köki lesz az első élmény, amit megtapasztal. A gyönyörű szocreál stílusban épült sárga oktogon ablakok, benne a cba jelzés jellegzetes vonását adja, a padokon pedig enyhe alkoholtól ittas csöves kéregeti a piára valót. Egyszóval sosem alkotott maradandó örökséget, amelyet az emberiség szívesen konzervált volna, bizonyára ezért döntöttek a lebontása mellett. Egy vállalkozó nagy fantáziát látott benne, valószínűleg nem a szépsége, hanem a fragmentáltsága foghatta meg a képzeletét. Hiszen valljuk be akár merre jössz - mész is nehéz nem útba ejteni, szóval „minden út kökire vezet”. Ebből adódóan ide tervezik Közép-Európa legnagyobb bevásárló központját, hiszen Budapesten amúgy sincs sok óriás shopping center, pl. Árkád, Westend, Aréna Pláza, vagy Europark egy világvárosnak azért büszkélkednie kell legalább vagy egy tucattal.
Hamarosan a mi házunkat is külsőleg új narancs köntösbe fogják öltöztetni. Nagymamám hasonló cipőben járt, neki is ebben az évben került felújításra lakása, amire valljuk be őszintén ötven év jószolgálat után ráfért már a tatarozás. Első hallásra csupa öröm és jókedv kerített minket hatalmába, hiszen ki ne örülne annak, hogy a kormány segítségével féláron ki cseréljék a nyílászárókat és a külső szigetelést. Lelkesedéssel várta nagyi az újításokat, azonban a felfordulás és a por már kevésbé boldogította. A munkások kegyetlenül nagy kosszal dolgoztak, a fóliákat, matricákat és egyéb sittet mind a lakásba hagyták, megértem a sietséget de egy öreg asszony kérésére csak össze lapátolnék távozás előtt, mindegy sajnos előfordul ilyesmi, persze tisztelet a kivételnek. A nagyobbik problémát az állványzat okozta, a kellemetlenség határait erősen súrolja, ha idegenek mennek ide-oda az ablakban mikor az ember a szobájában raboskodik, természetesen a burkolást e nélkül nehezen lehetne kivitelezni.
A mai nap hallottam a TV híradóban, hogy csökken a villany ára. Ennek őszntén örülni tudok csak, mivel a borzasztóan magas rezsiiköltségek mellett nekem igenis nagy nehézségeket okozott minden hónapban a közös költség kifizetése mellett kiegyenlíteni a villanyszámlámat A döntés nyomán joggal reménykedek abban, hogy idővel felülvizsgálják az irreálisan magas közös költségeket is, mivel türhetetlen az, hogy egy havannai lakótelepi lakás fenntartása nem több, mint egy II. kerületi rozsadombi luxus villáé. Úgy tűnik eljött az a időszak amikor az emberek élveznek elsőbbséget a vérszívó szolgáltatókkal szembe.
Habár újítások történtek az elmúlt 20év során, én úgy veszem észre, hogy a lakótelep külső szemlélő számára még mindig a nyolckeret idézi. Főleg a középkorú fővárosi lakosságban még mindig közkeletű nézet, hogy a havanna bandák lelőhelye és a gettót testesíti meg. Igaz hogy nem egy Rózsadomb és nem is egy turistaparadicsom, és nem olyan régen még joggal félhetett itt lakni mindenki, de történtek felújítások. Külső mázolás, és most is jön újabb szépészeti beavatkozás, ami színesebbé teszi az amúgy lehangoló szocreál panel dzsungelt. A környéken a rendőrségi big brother is elindította műsorát és a cirkáló városőrség is a hatalom súlyos öklével riogat. Aki itt lakik már-már biztonságban is tudhatja magát és nézheti hogyan újul szépül a környék, ebben a hitben mindenkivel joggal vitáztam, az élet egyre jobb lesz itt, újítások miegymás. Egészen 3 hónappal ezelőttig mikor a suzukim ablakát kihajtogatták és kiemelték az övtáskámat. A helyszínelő rendőr a nyomokat se rögzítette, néhány srácot kifaggatott a környéken és ennyi, a biztosító pedig rongálás miatt nem fizetett. Elképedve meséltem történetem haverjaimnak, akik csak legyintve válaszoltak mit vársz, hiszen ez a havanna.
Barátaimmal többször is szoktunk összejárni, focizgatni a Csokonai suli termébe. Minden két héten csinálunk egy amolyan bajnokságot köztünk, és így is ismerkedünk másokkal, beszélgetünk, és persze küzdünk, izzadunk, sportolunk. Ahogy Platón fogalmazott „többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt” és milyen igaz az idézet, habár társaim többségét ismerem, a foci mindig kihozza az ember valódi énjét. Nem az ügyességre gondolok, vagy az állóképességre, hanem a csapatjáték fontosságára, a csapaton belül pedig hamar kialakulnak a szerepek, ki a védő ki támadó játékos, ki játszik együtt, kivel lehet jól összejátszani stb. Minden játékos stílusa egyedi, a koncentrálásban pedig meglátszik, ki mennyire küzd gondokkal, vagy feszültséggel, de a játék ezt persze feloldja. Lényeg hogy élvezzük a sportot és nem számít, ki nyer. Végén természetesen teljesen KO mindenki, és a terem bérlést is ki kell pengetni. Nincs túl sok jó pálya a környéken, nem tudom, ezt miért nem fejlesztik, de mindegy. Hazamenve kimerülten izomlázzal és mínusz 6-700 forinttal sosem jut eszembe, hogy megbánjam a napi meccset, és két hét múlva újra nagy lelkesedéssel várom, hogy fizikailag tönkre tegyem magam és még fizessek is érte:D
A tegnapi nap folyamán ismét nagy bosszússág ért, mivel megint feltörték a kocsimat és a nemrég vásárolt pár ezer forintos autórádiómat kilopták belőle. A helyzeten már meg se lepődök, mivel köztudott dolog az, hogy vannak bizonyos személyek akik önkényesen elveszik más tulajdonát és a rendőrség még eljárást se indít ellenük, mivel elmondásuk alapján pár ezer forintot érő tulajdon eltulajdonítás nem bűncselekmény így nem feladatuk ez esetben megkeresni a bűnelkövetőt. Lehet, hogy nekik nem fáj az én gondom az én bajom de az én adomból kapják a fizetésüket és kutya kötelességük lenne panaszomat felvenni és az ügyben megkezdeni a nyomozást.
Adatrögzítés, csomagolás, szórólapozás, piackutatás, telemarketing – csak néhány munkalehetőség, melyek közül a diákok válogathatnak, és válogatnak is, ugyanis percek alatt lecsapnak a kínálkozó munkalehetőségekre, különösen nyáron. Van olyan diákmunkákat kínáló cég, ahol akár 1500 forintot is megkereshetnek óránként, főleg, ha van nyelvtudásuk, de az átlagbér 600 forint körül mozog. Legyenek türelmesek, és ne válogassanak a munkák között – hangzik a jó tanács. Meglepő, hogy sok diák a megélhetésen túl a társaság miatt vállal munkát.
Június 6-án, a Havannatelep apraját-nagyját gyermeknapi rendezvényre várták a szervezők a Kondor Béla Általános Iskola előtti szabadtéri területre.
Agyermeknapi programban szerepelt a Dittmár artista család; cirkusz, bohócok, zsonglőrök, volt mazsorett, show tánc, country, klasszikus balett, ritmikus gimnasztika, hastánc…